Most, hogy nekem is van bankkártyám, nagy király vagyok. Szabi haveromnak már régen van, csak észt nem kapott hozzá, múltkor egyből felvette az összes pénzt a kártyáról, hármat találhatsz, mire kellett neki, nem nyalókára, azt megsúgom. De amilyen lúzer, még aznap elvesztette az összeset a buszon, most mindenkitől kéreget kölcsön, amíg megjön az újabb utalás a fatertól. Én nem leszek ennyire agyatlan, a kártya pont arra jó, hogy ne kelljen folyamatosan magaddal hordani egy köteg bankjegyet, mint a filmekben. És mégis bármikor, bárhol vehetsz le pénzt a számládról, vagy le se kell szedned, mert van, ahol közvetlenül a számládról fizethetsz kártyával.
Az igaz, hogy ha kártyád van, akkor nem kell annyi pénzt hordanod magadnál, de ez nem jelenti azt, hogy a kártyát nem nyúlhatják le, vagy nem vesztheted el a pénztárcáddal együtt. Ha gyorsan észreveszed, akkor még fel lehet csörögni a bank ügyfélszolgálatát és letiltatni a kártyát. Ezt a számot megnézheted a neten, vagy megmondja a tudakozó, de a legjobb, ha felírod magadnak valahová, még jobb, ha mented a mobilodra. A letiltás még mindig jobb megoldás, mint amikor nagybátyámtól lopták el a brifkóját, és bement a rendőrségre, hogy adjanak ki körözést egy kis rózsaszín pénztárcára.
De még egyszerűbb, ha nem utólag rohangálsz meg telefonálgatsz, hanem kéred a bank KártyaŐr szolgáltatását, ami minden kártyahasználatról nyom neked egy sms-t, úgyhogy egyből látod, ha valaki megdurrantotta a kártyád és éppen a te pénzedből érzi baromi jól magát.
A kártyahasználat nem túl bonyolult kaland, a bankautomata amúgy is kiírja, hogy mit kell csinálnod, neked csak annyira kell megerőltetned magad, hogy megjegyezd a PIN kódot, de azt viszont tényleg meg kell tanulni kívülről. Utálok ilyesmiket bemagolni, töriből sem tudok egyetlen évszámot sem megjegyezni. A lényeg, hogy ezt tényleg be kell vágni, mert így csak te tudsz leszedni pénzt a számládról. És olyan amatőr hülyeségek eszedbe se jussanak, hogy ráírni a kártyára a kódot, vagy egy cetlire felírni és a kártya mellé rakni, mert a tolvajok sem hülyék, ha az egész pénztárcád tűnik el, akkor az ilyen nem túl értelmes megoldásokkal csak az ő dolgukat könnyíted meg.
A PIN kódot vagy a bank adja a kártyához, vagy a kártya igénylésekor te is kiválaszthatod, hogy melyik számot szeretnéd. Ez utóbbi esetben viszont az olyan ötleteket, hogy születési évszám, irányítószám most rögtön felejtsd el. Oké, hogy te könnyen megjegyzed, és félálomban is tudsz pénzt kivenni, de ezek akkor sem jók PIN kódnak. Még a leghülyébb tolvaj is ezeket próbálja ki először, ha megszerzi a kártyád. Ne akard, hogy rajtad röhögjön, inkább röhögj rajta te, az jobb poén.
Nem fognak paranoiásnak nézni, ha figyelsz olyan apróságokra is például, hogy ne lássa meg más, milyen kódot ütsz be pénzfelvételkor. És a bizonylatot, vagyis azt a cetlit, amit az automata kidob a pénzfelvétel után, azt se hagyd a gép tetején, és ne is dobáld szét. Egyrészt ezen is vannak infók, amihez rajtad kívül senkinek semmi köze (szerinted kell tudnia bárkinek is, hogy mennyi pénz van épp a számládon?), másrészt hogy nézne az ki, ha az automaták környéke papírfecnikkel lenne tele.
Persze a legkényelmesebb az egészben a kártyás vásárlás. Nemcsak kényelmes, hanem olcsóbb is, mintha mindig bankautomatákból vennél föl pénzt. Merthogy a kártyás vásárlás belföldön és külföldön is díjmentes, vagyis csak annyit vonnak le a számládról, amennyi a megvásárolt cucc pontos ára. Ehhez meg kell találni azokat a helyeket, ahol elfogadnak kártyát. Ez mondjuk nem egy nagy mutatvány, mert ki van matricázva a boltok ajtajára, vagy a pénztárhoz, hogy milyen kártyákat fogadnak el. Ettől sem kell megijedni, mert a bankkártyákat itthon nagyobbrészt a Visa és a MasterCard nevű cégek bocsátják ki, tehát ezeknek a logóját sasolod az ajtón, aztán jöhet a vásárlás. De azért nem árt, ha például pizzázóban, kávézóban, vagy sörözőben rendelés előtt megdumálod a pincérrel, hogy kártyával fizetnél, mert a kisebb helyeken néha jobban örülnek a készpénznek.
A netes vásárlás kártyával viszont más tészta. Ha külföldről akarsz rendelni, ahhoz bizony hitelkártya kell, mert a világ legtöbb országában dombornyomott kártyát csak hitelkártyával kombinálva adnak ki, ezért kérnek a webshopok hitelkártya számot. Itthon ez egy kicsit másképp van, internetes vásárláskor általában elfogadnak olyan dombornyomott betéti kártyát is, amit hazai bank adott ki. A netes boltok meg azért ragaszkodnak annyira a dombornyomott kártyákhoz, mert megbízható vevőkkel szeretnének üzletelni. A hitelkártya pedig biztosíték lehet az eladónak, hogy komoly vevővel van dolga, akitől mindenképpen megkapja majd a pénzt. Van egyébként direkt netes vásárlásra kitalált kártya is, ami nem is igazi kártya, hanem csak egy számsor. Erre mindig annyi pénzt érdemes tenni, amennyit éppen költesz egy webshopban, így ha bárki megszerzi a kártyád adatait, nem nagyon tud mit kezdeni vele, mert te nem tartasz rajta suskát.
Ha nem volnál képben eddig, akkor elárulom, hogy a hitelkártyás vásárlásnál tulajdonképpen a bank pénzét költi az ügyfél, és csak utólag, egyhavi költekezés után kell elszámolni el a bankkal. De a hitelkártyáról majd máskor bővebben.
